Végülis cukrástdában dolgozni nagyon jó

2008 május 21. | Szerző: Mantua |

  Nagyszerű is lenne, ha linzerkarikán mást is tudnák sütni. Már nem azért. De mindenki azt mondja, hogy menjek el egy sütés-tanfolyamra. Az meg már milyen: Nem lehet jó. Félek, ha elmegyek, akkor pocsékül sütök, és a tanfolyamvezető leordítja a nyakamról a fejem. De örökké kiszolgáló sem lehetek! Épp a kirakatot pucoltam, mikor egy fekete sötítített ablakú BMW parkolt le a cukrászda előtt. Ugyanaz a magas, sovány nő lépett ki belőle, aki pár nappal ezelőtt kérte, hogy süssem meg a tortát. Rögvest felismert. Persze én a virág mögé bújva vártam, hátha nem vesz észre. Észrevett, így muszály volt abba a nagy szürke szemébe belenéznem. -Hol a tortám? -kérdezte fagyosan. Jó. Sehol. De ezt meg nem vághattam a fejéhez. Így azt feleltem .-Még nem készült el. -ezt úgy mondtam, ki, mintha valami vérig sértő mondat hagyta volna el az ajkam. Na igen. Ilyen vagyok én. De az ezt követő eseményekre nem emlékszem. Arra még csak-csak, hogy léordított, én meg szabadkoztam, de azt is a fejemhez vágta, hogy kirúgat. Azzal elment, én meg magamra maradtam a habos tortákkal, amit sajnos nem én sütöttem, hanem rendeltem, a cukormázzal bevont mignon-okkal, és a gyönyörű többi sütivel. ” Legalább titeket szeretnek!” -mondtam, és megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, beiratkozom a sütés-tanfolyamra…