<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Egy cukrászdában dolgozni</provider_name><provider_url>https://cukraszda.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mantua</author_name><author_url>https://cukraszda.cafeblog.hu/author/Mantua/</author_url><title>Egy hétig tartó pokol</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;1. nap: Amikor beadtam a jelentkezésem erre a baromira drága tanfolyamra, csakis az járt a fejemben, hogy milyen jó lesz! Majd együtt sütjük a finomabbnál-finomabb sütiket, és a jobbnál-jobb tortákat. Csupán csak addig tartott e gondolat, míg meg nem kaptam az értesítő levelet. Ez állt benne: &quot;Kedves Tanfolyamra járó! Örömmel értesítjük, hogy holnaotól számítva egy hétig járni fog a&nbsp; sütésre tanító tanfolyamunkra. Kérem ezeket hozza magával: kötény, kesztyű, hajháló, robotgép. A tanfolyam egésznapos, és ottalvós. Hozzon ezenkívül még egy hétre elegendő fehérneműt, ruhát, és egy jegyzetfüzetet tollal. Előre is köszöntöm Önt: A tanfolyamvezető!&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Szóval ez volt a levélben. Ledöbbentem, mikor megtudtam, hogy ott fogunk aludni. Azon töprengtem, vajon vissza lehet-e mondani. Kétségbeesetten hívtam föl a megadott számon a recepciót. Mikor lebonyolítottam a meglehetősen hülyére sikeredett telefont, szomorúan jöttem rá, hogy e hét visszafordíthatatlan...&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>