A tort\u00e1kkal szenvedtem, mikor egy \u00fajabb vend\u00e9g \u00e9rkezett. Kiszaladtam, h\u00e1tha fagyit, vagy s\u00fctit k\u00e9r (ami nincs). Meg\u00e1llt, \u00e9s k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett. Nagy, barna szeme volt, \u00e1rtatlanul \u00e1lldog\u00e1llt. Nem lehetett t\u00f6bb tizenkilezcn\u00e9l. Azt hittem fagyit akar venni. De bel\u00e1tom, hatalmasat t\u00e9vedtem!<\/P>\r\n
-Seg\u00edtsek valamiben?-k\u00e9rdeztem b\u00e1rgy\u00fa vigyorral a k\u00e9pemen. -Aha, a f\u0151n\u00f6k\u00f6t keresem.-sz\u00f3lt a l\u00e1ny. Mi? A f\u0151n\u00f6k\u00f6t? Az most \u00e9n vagyok! -\u00c9n vagyok a f\u0151n\u00f6k!-v\u00e1gtam r\u00e1 nagy magabiztosan. -\u00d3, j\u00f3, mert \u00e9n azt k\u00e9rdezem van-e egy \u00fcres hely a sz\u00e1momra. J\u00f3l tudok s\u00fctni, r\u00e1ad\u00e1sul kiv\u00e1ll\u00f3an dekor\u00e1lok tort\u00e1kat.- ez a mondat szinte \u00f6r\u00f6mk\u00f6nnyeket ind\u00edtott karik\u00e1s szemeimb\u0151l. Meg\u00f6leltem a l\u00e1nyt, \u00e9s k\u00f6zben a f\u00fcl\u00e9be s\u00fagtam: fel vagy v\u00e9ve! Ennyire m\u00e9g embernek nem \u00f6r\u00fcl\u00e9tem soha. Gyorsan, m\u00e9g miel\u0151tt meggondolta volna mag\u00e1t, kez\u00e9be nyomtam a megrendel\u0151 szelv\u00e9nyt, Rajta volt minden egyes s\u00fcti. A torta is. A l\u00e1ny, akit mint megtudtam Bell-nek h\u00edvnak, nagy szemekkel m\u00e9regette a cikorny\u00e1s bet\u0171ket, amiket \u00e9n v\u00e9stem a kis cetlire. R\u00e1m n\u00e9zett. -Nem lesz egyszer\u0171. Gyere velem, elmegy\u00fcnk v\u00e1s\u00e1rolni. <\/P>\r\n
Bepattantunk a kocsimba, \u00e9s m\u00e1r sz\u00e1guldottunk is a legk\u00f6zelebb es\u0151 hipermarketbe, szememben a boldogs\u00e1g k\u00f6nnyeivel, agyamban a bizserget\u0151s \u00e9rz\u00e9ssel, amit akkor \u00e9rzek, ha felh\u0151tlen\u00fcl boldog vagyok...<\/P>","type":"rich"}