Az egész csak egy álom volt…

2008 május 18. | Szerző: Mantua |

  Rémes volt ráébredni, hogy ez az egész csak álom volt. Jó, annak feledtéb ötültem, hogy nem haltam meg, a lány is csak kitaláció volt, de a torta még mindig nem készült el. És akkor megint visszaestem abba a szar helyzetbe, hogy nincs egy áldott segítségem sem. Én meg legalább annyira értek a főzéshez, mint a nyúl a focihoz. Na, ja lehet, hogy most is baromságot beszélek, de az szent, hogy torta nuku. Nem is esik jól most főzni. Inkább megiszok egy forró kávét, és azon ábrándozok, hogy milyen jó lenne most a menyassony helyében lennem! De várjunk csak! Milyen hülye érzés lesz a menyasszonynak, ha majd ott áll az esküvőjén, amit annyira tervezett, meg egy csomó pénzt kiadott, hogy tökéletes legyen élete nagy eseménye, és egyszer csak rádöbben, nincs esküvői torta! Akkor nekem lőttek. Mármint elképzelem az őrült vőlegényt, aminta nevem ordítozza, a kezét ökölbe szorítja, és elhatározza, hogy kinyiffant, mihelyt vége lesz az esküvőnek. Szóval az őrült vőlegény képével, ja, meg a síró menyasszonyéval a fejemben elkezdtem szenvedni, hogy legalább az a rohadt esküvői torta elkészüljön…