Az én pokoli hetem a cukrászdában elkezdődik…
2008 május 4. | Szerző: Mantua |
Az írányt a testvérem háza felé vettem, majd negyed óra múlva megérkeztem. Mikor megmásztam a három emeletnyi lépcsőt, és hullafáradtran bekopogtam, kiderült, hogy nincsenek otthon.
Ezt követően az anyámhoz mentem, de ő meg ezzek fogadott: “Te válaltad ezt az állást! Engem meg hagyjál békén, főleg, hogy Greg is itt van! (Persze! Greg egy ötvenéves ember, aki az anyámat szokta néha meglátogatni, és akkor ki tudja mit csinálnak együtt?)
Más emberre nem számíthattam, szóval visszamentem a cukrászdába, és nekiláttam a sok sütemény, és az esküvői torta készítéséhez: elsőnek gyúrtam egy tortaalapot, de mikor kivettem a sütőből, rájöttem, hogy nem tettem bele elég tojást, mivel az egész torta egy merő borzalom volt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Hát már csak ilyen szakma, bírni kell a hajtást 🙂 Én most végeztem a cukrász suliban, vége szakmai gyakorlatnak. Remélem nekem jobban bejön majd ez a fajta munka 🙂