A tortám, első nekifutásra borzalmas lett. De persze, második nekifutásra is szétesett. Már majdnem sírtam, mikor egy vevő jött be a boltba. A könnyeimet gyorsan letöröltem, és kényszerített mosollyal az arcomon megkérdeztem:-Miben segíthetek? -Á, én csak nézelődök.-mondta, azzal leült, és elővett egy újságot. Megnyugodtam, hogy nem kér süterményt, mert a cukrászda kirakata üresen tátongott. És mi ebben a pláne? Hogy miért csapok ekkora cirkuszt? Mert nincs másik alkalmazott csak én, én meg sütni, de még főzni sem tudok.
Visszaballagtam a sütödébe, és megpróbálkoztam valami másféle sütemény elkészítésével. Persze, olyan pancserül téptem föl a lisztes zacskót, hogy mindenem lisztes lett. Ilyenkor azon gondolkozok, hogy vajon miért születtem ilyen pancsernek? E hülye adottságom miatt az állásom is veszélyeben forog…