Első napom

2008 április 30. | Szerző: Mantua |

  Már 8:00-kor nyitunk, és az én feladatom a nyitás. Nekem kell a ZÁRVA tábla helyett a NYITVA  kifüggesztése. És mikor már 7:58-kor megfordítom a táblát, az első vendég, nyugodtan mondhatom, hogy a törzsvásárlón, bejön és megissza a mentes kávéát. Persze, kávét azt tudok csinálni, szóval ez is az én feladatom! Aztán bejön a cukrász, és süt…És ha már kész, nekem kell a sütiket becsomagolni és tányérra tenni, arról nem is beszélve, hogy ez egy kettős cukrászda! Fagyit is árulunk! És ki adagolja a fagyit? ÉN!

Egy nap, mikor nyitok, telefonon keres a cukrász, és bejelenti, hogy beteg lett…Én nagyba törölgetem az asztalokat, a kávés embernek, már odaadtam a kávéát, mikor egy magas, őszhajú, vékony nő esik be az ajtón. -Tömeges megrendelést kérek, esküvőre.-mondja, én közben jegyzetelek-54 zserbót, krémest…-csak sorolja, és sorolja. Ideadja az előleget, és faképnél hagy.

Miközben olvasgatom a jegyzetet, eszembe, jut, hogy nincs cukrász! Agyalok, hívom a cukrászt, a segítőket, de nagyon érdekes senki sem veszi fel. A nő pedig már péntekre kéri a sütiket. Mit tegyek? Ha másik cukrászdából rendelek, esetleg észreveszik…Mások vajon segíthetnek? Rohanok, az autómhoz, és megyek segítséget keresni…

Folytatom…